MÁS világ - A szivárvány               tövénél

(részlet)

"Cherrie az ablakból nézte, ahogy a nő beszáll a kocsiba, majd leszáguldott a lépcsőn, és bevágta magát Mae apró, fehér kisautójába. Nem tartott sokáig, amíg utolérte a fekete, csillogóra suvickolt luxus limuzint. Végig követte őket, és tisztes távolból nézte, ahogy az autó bekanyarodik egy gyönyörűen megmunkált kovácsoltvas kapun. Leparkolt a szomszédos ház előtt, és besurrant az udvarára, majd onnan a kerítést átmászva bejutott a Flores házat körülvevő, díszfákkal övezett lugasba. Fától fáig lopakodott, azután egy banánfa törzse mögül keserűen nézte, ahogy Timothy átkarolja Maet, majd szerelmesen felandalognak a házhoz vezető lépcsősoron. Úgy döntött, hogy eleget látott, és megfordult, hogy visszavonuljon arra, amerről jött. Nem volt rá kíváncsi, hogy milyen estélyen vesznek részt, és hogy valójában mi a célja a bulinak.
Viszont a háta mögött álló dobbermanok nagyon szerették volna tudni, hogy mi a csodát keres a kert azon részén, amire ők vigyáztak, és ezt hangos hörgéssel a tudtára is adták. A lány nem volt gyáva típus, de eddigi élete során kutyákkal nemigen kellett felvennie a harcot. Világcsúcsot futott százon, és csukafejessel vetette be magát az egyik nyitott földszinti ablakon. Sanszos volt, hogy az ebek oda is követik, ezért ahogy bejutott az egyik szobába, már ugrott is az ablakkal átellenben lévő ajtóhoz, és kifordult a folyosóra. Vadul dobogó szívvel vágta be maga mögött az ajtót, majd a kezét a mellkasára szorítva elhátrált a folyosó szemben lévő faláig. Vigyázzállásban pihegett, amikor két őr sétált el mellette, és odabólintottak neki. Reflex-szerűen visszaköszönt, majd a fejét vakarászva nézett a férfiak után, azután rájött, hogy terepszínű ruhában van. Valószínűleg ez zavarta meg az őröket, maguk közül valónak tekintették. Némi tanácstalan toporgás után elindult a folyosón abba az irányba, amerre a kijáratot sejtette. Pechjére egyenesen egy eligazításba futott, éppen az őröknek osztották az utasításokat. Mivel nem volt jobb ötlete, beállt közéjük, és érdeklődve hallgatta a körszakállas főnök utasításait.

• Maguk ketten a jobboldali hátsó bejáratot figyelik! Nem szeretnénk illetéktelen behatolókat, a sajtónak pedig végképp nincs semmi keresnivalója az estélyen! - mutatott a lányra, és a mellette álló férfire.
  

Cherrie bólintott, és felnézett a nagydarab pasasra, majd eltátotta a száját. Dante állt mellette, kissé szakadtan, erősen romos állapotban. Elindultak a mutatott irányba, a férfi látványosan sántikált.

• Mi történt veled? - kérdezte suttogva a lány.
  
• Bemásztam egy ablakon utánad. Nem akartam, hogy meglepjenek, ezért gyorsan bereteszeltem az ablakot.
  
• És?
  
• Teli volt kutyákkal a szoba! Az ablakon már nem tudtam kiugrani. Majdnem megettek azok a dögök, mire kiverekedtem magam az ajtón.
  
• De mi a fenéért jöttél ide?
  
• Timmyt követtem. Tudni akartam, hogy kivel találkozik. Utána meg láttam, hogy követed őket, én meg követtelek téged. A többit meg már tudod.
  
• Láttam, ahogy felmennek a lépcsőn, és tapizzák egymást – mondta szomorúan a lány. - Ezt sosem gondoltam volna Timmyről.
  
• Én még most sem gondolom. Szerintem te vagy a legutolsó, akit megbántana. Kell lennie értelmes magyarázatnak.
  
• Van is. Mae nagyon szép, és okos, és Timmyre is igaz mindkettő, úgyhogy illenek egymáshoz. Azt hiszem, ideje félreállnom. Csak rohadt egy érzés.
  
• Egy kicsit túlértékeled őket, nem gondolod?
  
• Nem hinném – rázta meg a fejét a lány, majd kérlelően a férfira nézett. - Segítesz? Szeretnék úgy eltűnni, hogy ne kelljen találkoznom velük.
  
• Nem! Nem megoldás, hogy lelépsz! Ezt meg kell beszélni!
  
• Nem akarok semmit sem megbeszélni! Ha nem segítesz, nem baj. Megoldom egyedül.
  

Elfordult a férfitól, aki hatalmas sóhajjal állapította meg magában, hogy teli van a töke a családjával.
Mae és Timothy megkeresték Danielt, aki jól szabott, fehér öltönyben feszített a festő mellett.

• Na mi újság van csajszi? Nagyon csini vagy! - bókolt Daniel végignézve a nőn, majd rátért Timothyra. - És a nagyfiú is nagyon jól néz ki! Teljesen nagyvilágíak vagytok!
  
• Kösz! - nyögte a férfi zavartan, azután lenyúlt az arra haladó pincér tálcájáról két poharat. - Megpróbálok elvegyülni, és megkeresem Fionát.
  

• Mi pedig megpróbálunk rájönni, hogy hol tartják az árverést – mondta a nő, miközben szerelmesen nézett a férfi szemébe.
  
• Nem a házban, az biztos! - mondta Daniel, amikor a festő félrevonult egy rajongójával. - Már egy kicsit sikerült körülnéznem. Én a ház mögötti, fedett pihenőkomplexumra gyanakszom. Ha jól láttam, van fedett teniszpálya, fedett úszómedence, és gondolom alapkövetelmény a billiárd szoba, valamint a moziterem is.
  
• Ez de jól hangzik! - dünnyögte a nő maga elé.
  
• Bazi nagy ez a ház, és egy függő folyosón lehet átjutni a másik épületbe. Csak meg kell várnunk, hogy kezdjenek eltünedezni az emberek.
  
• Nem fogjuk észrevenni, ha pár ember eltűnik. Itt legalább kétszázan vannak! - hívta fel a férfi figyelmét a tényekre Mae.
  
• Akkor mi legyen?
  
• Vigyél szobára! - nézett a férfira huncut képpel.
  
• Na ne! Ezt én nem vállalom! - tiltakozott Daniel. - Hugó ezért tutira meg fog sértődni rám!
  
• Majd valahogy kimagyarázzuk!
  

A csupa elegáns, csillogóra felékszerezett, őrülten illatos tömegben bóklászva eljutottak a szobákhoz vezető ajtóhoz, ahol egy öltönyös, disznóólajtó méretű férfi állta útjukat. Mae kedvesen rámosolygott, majd a mosdót kereste. A férfi nem mosolygott vissza, csak a kezével az ellenkező irányba mutatott. A nő csacsogni kezdett, a haját tekergette, és bevett minden létező női praktikát, hogy felkeltse a figyelmét, amit a férfi az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül figyelt. Elbizonytalanodva lépett el mellőle, és tanácstalanul vonta meg a vállát a jelentet távolabbról figyelő Daniel felé. A szőke férfi az égnek emelte a tekintetét, majd elvett a mellette elhaladó pincér tálcájáról egy pohár valamit, és egy húzásra lehajtotta. Azután a poharat egy párkányra tette, és csípőre tett kézzel odalépett a dromedárhoz.

• Szia! - mondta, miközben látványosan végigmérte a férfit.
  

A nagydarab megnyalta az ajkát, majd levette a napszemüvegét.

• Helló! Segíthetek? - kérdezte készségesen.
  

• Hát asszem' igen! Megbeszéljük odabent? - kérdezte az ajtóra bökve.
  

A férfi lopva körülnézett, majd gyorsan kitárta maga mögött az ajtót. Daniel kissé szédülve a brandytől besurrant a nyíláson, és a férfi követte. Mae feltűnés nélkül lopakodott utánuk, és segített Danielnek behúzni a már ájult nagydarabot az egyik helyiségbe.

• Sajnáltam szegényt! Jó ízlése van! - nyafogta a férfi.
  
• Azért remélem, hogy jó nagyot ütöttél! - mondta neki a nő, és szapora léptekkel elindultak a függőfolyosó felé.
  

Cherrie és Dante kiléptek a hátsóajtón, és megkönnyebbülve indultak a kijárat felé, amikor két őr lépett eléjük.

• Szeva! Van egy cigid? - kérdezte az egyikük a férfitól.
  
• Nem dohányzom! - válaszolta kimérten Dante.
  

Az őr a szemöldökét felvonva nézett rá, majd összenézett a társával.

• Ki vett fel benneteket? - kérdezte gyanakodva a másik férfi.
  

Dante megnémulva nézett a férfira, hirtelen nem tudta, hogy mit mondjon. Cherrie nem akart magyarázkodni, ideges és szomorú volt, úgyhogy ütött, ezért aztán a bátyjának sem volt más választása, mint leütni a vele szemben álló férfit, aki a lányt nem tartotta veszélyesnek, ezért nem is figyelt különösebben oda rá. Viszont a férfitól számított a támadásra, ezért pillanat alatt titáni összecsapás vette kezdetét. Cherrie egyre türelmetlenebb lett, topogva állt a két verekedő férfi mellett.

• Ne tökölj már vele annyit! - szólt oda Danténak, aki lefejelte a másik férfit, majd dühösen a húgára nézett.
  
• Tudod, nem dumálni kellene, hanem segíteni!
  
• Minek? Már nagy fiú vagy, megy egyedül is, nem? - kérdezett vissza pimaszul a lány, miközben felpillantott a függőfolyosóra, és a földbe gyökeredzett a lába.
  

A folyosó falát padlótól mennyezetig ablak borította, mintegy növelve a luxus élményét a pazar kilátással. Ezen az ablakon keresztül jól látszott, ahogy Mae és Daniel vadul csókolóznak.
Dante követte a lány pillantását, azután teljesen lefagyva nézte a jelenetet. Időközben a romantikázók mellett emberek haladtak el, akik alaposan szemrevételezték őket, majd szó nélkül továbbmentek. Mae felemelte a fejét, és a tántorgó férfit maga után rángatva átment a másik épületbe.

• Hát én már semmit sem értek! - dobbantott a lány elkeseredetten a lábával.
  
• Szerintem ez is tök nem az volt, aminek látszott! Ahogy Timmyvel sem! - válaszolta a férfi. Utánuk kellene mennünk!
  
• Tudod mit? Menjünk! Most már tudni szeretném, hogy ki kivel van!
  

A másik épület felé lopakodtak, miközben fogalmuk sem volt róla, hogy minden lépésüket figyelik a szomszédos épület tetejéről.

• Őrnagy úr! Itt valami nagyon fura dolog folyik! - szólt bele az adóvevőbe a távcsöves puska mögött fekvő férfi.
  

Az őrnagy odalépett, és szintén belenézett a távcsőbe, majd lefehéredve a fejéhez kapott.

• Úristen!
  

Újra belenézett a távcsőbe, és felnyüszített, amit a körülötte lapuló katonák némileg rémülten vettek tudomásul.

• Hívja Mayers ezredest! Itt a vég!- nyüszítette fejhangon, és a szemét a távcsőre tapasztotta.
  

Az ezredes néhány percen belül Griffinnel együtt a tetőn hasalt, és hüledezve nézték, ahogy a lány és a bátyja a pihenőkomplexum bejáratánál bóklásznak.

• Hogy a rossebbe kell ide bemenni? - kérdezte a lány a számzáras ajtót nézegetve.
  
• Mágneskártyával. Ami nekünk nincs. Most mi legyen? - kérdezte Dante a fejét vakarászva.
  
• Annak a két bagósnak biztos van, vegyük el tőlük – intett a bokor felé, ahová elraktározták az őröket.
  

Visszasiettek a bokorhoz, és az egyik őr nyakában megtalálták a vágyva-vágyott kártyalapot, amivel sikerült bejutniuk az ajtón. Griffinnek másodpercek alatt kellett döntenie, ahogy az üvegajtó mögött lopakodó két alakra nézett.

• Hívják az Alfa csapatot! Be kell mennünk, az embereim veszélyben vannak.
  

Időközben Cherrie és a bátyja egy hatalmas helyiségbe jutottak, ami elsőre fedett teniszpályának tűnt. A hely fel volt cicomázva, és a lány legnagyobb örömére a középen elhelyezett asztalokon mindenféle szemet gyönyörködtető finomságok voltak művészi rendszerben felhalmozva. Dante ajtótól ajtóig lopakodott, és amikor megtalálta a nekik megfelelőt, hátrafordult, hogy szóljon a húgának. Azután dermedten nézte, ahogy a lány mögé odalép két szintén terepruhás férfi, és az egyik a vállára teszi a kezét. Cherrie rajtakapottan felnézett, a szája tömve volt sütivel.

• Te, figyelj! Ezt nem kellene csinálnod! A főnök nagyon zabos lesz érte! - mondta jóindulatúan a lánynak. - Ez a vendégeknek lett csinálva!
  
• Hát csak nem tűnik már fel nekik! - válaszolta a lány teli szájjal, miközben a zubbonya zsebébe süllyesztett néhány csokipralinét.
  
• Végül is... van itt elég! A fele úgyis pocsékba megy! - néztek össze a férfiak, majd miután körülnéztek, gyorsan ők is elvettek néhány szendvicset és üveget, azután kislisszoltak az egyik ajtón.
  

Dante még mindig ledermedve állt, és azon gondolkodott, hogy felpofozza az édességgel hörcsögre tömött képű lányt.

• Le fogunk bukni miattad! - sziszegte oda neki, amire némi vállvonogatás volt a válasz.
  
• Éhes vagyok! - súgta vissza a lány, és újabb falatot nyomott a szájába. - Ha meghalok, legalább teli hassal tegyem!
  
• Te csak ne akarjál meghalni! - morogta Dante dühösen, és kilökdöste a lányt az ajtón.
  

A folyosón végig settenkedve az egyik ajtó mögül hangokat hallottak. A férfi óvatosan belesett a résnyire nyílt ajtón, ami egy öltözőhelyiségbe vezetett. Az ajtó mögött két terepszínruhás állt fegyverüket maguk elé tartva egy csodás külsejű, estélyi ruhás nő mellett. A nő mosolygott, kezében pezsgőspoharat tartott.

• Csalódtam benned! - mondta némi szomorúsággal. - Azt hittem, hogy valamivel rafináltabban intézed majd ezt a dolgot. A kis barátnőd éppen ide tart, de ha nem haragszol, nem várjuk meg, hanem külön foglalkozok majd vele.
  
• Nem a barátnőm! - válaszolta a szekrény takarásából egy hang, és Dante rémülten nézett a lányra, mert a hang tulajdonosa Timothy volt.
  
• Akkor a főnököd? Ő is ilyen amatőr? Az ügynökségnél csupa idiótákat alkalmaznak? Tudod, már három elődödet átküldtem a másvilágra. Csodálkoztam, hogy rám küldtek egy negyediket is. Azt hittem, hogy te majd különleges leszel, valamiben más, több, mint az elődeid. De az igazat megvallva pont olyan hülye vagy, mint ők voltak! Na jó, talán valamiben kicsit jobban teljesítettél. Ezt értékelem, ezért velük ellentétben neked gyors halálod lesz – mondta, és felemelte a kezében tartott parányi, gyöngyökkel kirakott pisztolyt.
  

Azután hátratántorodott, és döbbenten meredt a mellkasába csapódó tőr kilógó markolatára. A vele lévő férfiak elugrottak a földre zuhanó test elől, majd észbe kapva felemelték a fegyverüket, de addigra Timothy és Dante is akcióba lendült. Némi kézitusa árán hatástalanították a fickókat, azután Timothy lihegve az öccsére nézett.

• Hogy kerültél ide?
  
• Követtünk – mondta Dante az öklét tornáztatva, mert egy félrecsúszott ütés miatt erős fájdalom hasogatta az ízületét.
  
• Mi ez a többesszám? - kérdezte gyanakodva a férfi, majd meglátta a húgát, aki éppen a tőrt húzta ki a földön fekvő nőből. - Jézusom! Nem mondod, hogy magaddal hoztad?
  
• Nem igazán! Ő követett benneteket, én követtem őt, stb. Szerintem beszéljük meg inkább otthon! Hol van Mae?
  
• Fogalmam sincs. A csaj idecsalt, azt hittem szexelni akar. De csak ő baszott rá – bökött a fejével a halott nő felé, majd a húgához lépett, hogy átölelje.
  

Cherrie elfordult tőle, mire a férfi felvonta a szemöldökét.

• Mi bajod van? - kérdezte a lánytól.
  
• Tudják, hogy itt vagytok! Ki kell jutnunk az épületből – tért ki a válasz elől.
  
• Keressük meg a többieket! - vetette fel Dante, és az ajtó felé intett.
  

A lány kikukucskált, és kisurrant a folyosóra.

• Mi a franc baja van? - kérdezte Timothy az öccsére nézve.
  
• Lehet, hogy kicsit zavarja, hogy lenyúltad a nőjét – válaszolta a másik.
  
• Mi van? Ennyire azért még ő sem lehet hülye! - csattant fel a férfi. - Kell a francnak az a vágott szemű liba!
  
• Akkor magyarázd meg nekem, hogy mi a fenéért lógsz vele? Ha annyira nem bírod?
  
• Jó, az nem igaz, hogy nem bírom! De eszemben sincs kikezdeni vele! Nekem nem jönnek be az ázsiai nők! Amúgy meg azért vagyok itt, mert megzsarolt! Neki dolgozom!
  
• Mi az, hogy... Ez rohadtul igazságtalan! - háborodott fel Dante. - Téged felvettek csak úgy, nekem meg be kell ülnöm mindenféle hülye tanfolyamokra?
  

• Hát én már alapból tudom azokat a dolgokat! - igazított a nyakkendőjén nagyképűen a bátyja, és a lány után ment.
  

Az öccse dohogva követte, és eldöntötte, hogy az első adandó alkalommal kikéri magának a dolgot Maenél. Cherrie időközben eltűnt a szemük elől, és aggódva próbálták megtalálni. Ehelyett belefutottak egy rakás őrbe, akiknek egy jól szabott öltönyös, alacsony fickó igazított éppen el.

• Ezt minek hoztad ide? - nézett értetlenül Dantéra, aki szerencsére időben kapcsolt, és hátba vágta a bátyját.
  
• Azt mondták, hogy hozzam ide, mert... majd a többivel együtt akarják kinyírni.
  
• Ezek a nők engem ki fognak csinálni! - morogta maga elé, és beleszólt a kezében tartott rádióba. - Hol van a másik kettő?
  

Az adóvevő visszarecsegett valamit, amit Dante nem értett, de az öltönyös fickó bólintott egyet.

• Vigyétek a parkolóházba a többihez! Mindjárt jövök én is - intett az egyik folyosó felé.
  

Fogalma sem volt róla, hogy merre van a parkolóház, ezért lassított felvételként indult el az adott irányba. A többi őr megelőzte őket, majd kinyitották a parkolóba vezető ajtót, és hamarosan egy luxuskocsikkal teli, díszkivilágításban pompázó, föld alatti helyiségben találták magukat. A terem közepén Mae és Daniel állt felemelt kézzel, mellettük egy tűsarkú cipőben és mélyen kivágott estélyi ruhában parádézó, óriási mellű, karcsú derekú szőke nő, és egy alacsony, kopaszodó, idősebb férfi álldogált összekapaszkodva. Kissé komikusan hatottak, ahogy a síró nő védelemre vágyva az apró termetű férfit csaknem belefojtotta a melleibe.
Dante jobb ötlet híján Mae mellé lökdöste Timothyt, majd beállt az őrök mögé, akik legalább tízen voltak. Kétségbeesetten keresgélte a tekintetével Cherriet, és a lány hamarosan fel is tűnt. Egyenesen odament a túszokhoz, és megállt a nagymellű előtt. Azután a beszélgető férfiakhoz fordult.

• Megerőszakoltátok már őket? - kérdezte a nőkre bökve.
  
• Mit mondasz? - kérdezett vissza csodálkozva az egyik terepszínruhás.
  
• A nőket! Megdugtátok már a nőket?
  
• Dehogyis! - tiltakozott a férfi, mert ugyan gazember volt, de azért „annyira” nem.
  
• És szabad? - kérdezte a lány reménykedő hangon.
  
• Mit?
  
• Hát tudod! Megizélni valamelyiket!
  
• Te akarod megerőszakolni? - kerekedett el az egyik férfi szeme, miközben a többi zavartan összenézett.
  
• Hát csak ha lehet!
  
• Tőlem aztán! - vonta meg a vállát a férfi, és karba tett kézzel, fejcsóválva nézte, ahogy a lány a rettegő nagymellű elé lépett, és hosszasan megbámulta a hatalmas dudákat.
  

Azután oldalra nézett, és elkapta Mae gyilkos tekintetét, amitől egy pillanatra zavarba jött, majd a férfiak felé fordult.

• Akkor a kínait viszem! Olyannal még nem csináltam.
  

• Japán vagyok! - csattant fel Mae ingerülten.
  
• Kit izgat? - kapta el a karját a lány, és az egyik furgon mögé rángatta.
  

Időközben az épületbe feltűnés nélkül besorjáztak a fekete ruhások, és a történtek láttán a főnök úgy döntött, hogy nem nézi végig, ahogy a lány megbecsteleníti a nőt. Éppen utasítást akart adni a közbelépésre, amikor Mae a furgon a takarásában rávetette magát Cherriere, és vadul csókolni kezdte. A férfi hátrahőkölve tanácstalanul tárta szét a karjait, a távcsöves puska mögött kuksoló embere pedig lekapta a szemét a lencséről, és gyorsan megtörölgette, hátha az üveg torzít.

• Főnök! Most ki erőszakol meg kit? - kérdezte suttogva az egyik embere.
  
• Gőzöm sincs! - válaszolta a kérdezett.
  
• Hogy kerülsz ide? - kérdezte Mae kibontakozva a csókból.
  
• Követtelek. Sikoltozzál légy szíves!
  
• Ja? Jó! - majd némi torokköszörülés után sikoltozni kezdett.
  
• Hú, baszd meg! Ezt látni akarom! - mondta az egyik férfi, és vigyorogva megkerülte a kocsit.
  

Cherrie a földön lapulva várta, alulról döfte a szívébe a kést, és a zuhanó testet elkapva óvatosan a földre eresztette. Mae műsikolyai igazira váltottak, iszonyodva nézte a halott férfit. Időközben másik két őr is a társa után indult, hogy megnézzék a műsort. A lány az egyiküknek a torkát vágta
el, a másiknak hátulról döfte a mellkasába a kést. A vérző torkú férfi bugyborogva próbált futni az életéért, és kirohant a kocsi takarásából, hogy az egyik luxusjárgányra vércsíkot húzva haljon meg. A többi őr döbbenten nézte a jelenetet, majd támadásba akartak lendülni. Dante hátulról támadott rájuk, míg Timothy és Daniel szemből ugrottak nekik. A küzdelembe beszállt a kocsi mögül előrobbanó lány is, és kis idő múlva a parkoló betonpadlóját halott őrök borították.

• Meg kell találnunk az árverés helyszínét! - mondta Mae a kocsi mögül előlépve.
  

A kezében egy preparált pisztolyt tartott. Cherrie letisztogatta a kését, és a nélkül hogy bárkire ránézett volna kisurrant az ajtón.

• Hová megy? - kérdezte Daniel a többiekhez fordulva. - Nagyon fura!
  
• Mikor nem az? - morogta Timothy, de neki sem tetszett, ahogy a húga minden gátlás nélkül darabolta az őröket.
  
• Te láttál valamit? - fordult a nő a nagydarab négerhez.
  
• Semmit! - rázta meg a fejét. - Fiona beédesgetett egy öltözőbe, utána meg ki akart lyukasztani. Nem tudtam körülnézni.
  
• Mi találtunk egy termet, teli kajákkal. Gondolom, az árverés sem lehet messze tőle.
  
• Akkor indulás! - adta ki az ukázt a nő az ajtóra mutatva, majd az alacsony férfi felé fordult. - Kapitány úr! Maguk bújjanak el!
  
• Na, ezt nyugodtan felejtse el! - válaszolta a férfi, és lehajolt az egyik őr fegyveréért. - Már csak pár napom van a nyugdíjig, ki akarom használni. Amúgy is rég volt alkalmam akcióban részt venni, szép befejezése lesz a pályámnak.
  
• Ki ez? - bökött Timothy a fejével a köpcös felé.
  
• A rendőrfőkapitány – válaszolta Mae oda sem nézve.
  

A két néger egymásra nézett, majd az idősebbik a nőre pillantott.

• Adnál nekem is egy fegyvert? - kérdezte gyanúsan ártatlan hangon.
  

Mae felpillantott, és hosszan a férfi szemébe nézett, majd átnyújtotta neki a kezében tartott preparált példányt.

• És te? - kérdezte a férfi.
  

A nő a parányi táskába nyúlt, és előhúzta az apró pisztolyát.

• Én ezzel nyomulok. És mielőtt valami butaságot csinálnál elárulom, hogy remekül tudom használni.
  
• Hát a butasággal már elkéstél, elvégre eljöttem veled a buliba – sóhajtott nagyot Timothy, és fél szemmel az alacsony férfit kezdte méregetni, aki viszont a teljes pánikban búcsúzkodó nagymellű nőt tuszkolta éppen az egyik autóba.
  

Dante vezetésével visszajutottak a teniszpályára, ahol Timothy és Daniel azonnal rávetették magukat az asztalokon lévő ételcsodákra.

• Ez homár! Ezer éve nem ettem homárt! - áradozott Daniel egyik kezében pezsgős üveget, másikban egy homár ollóját tartva, és a nagydarab néger teli szájjal bólogatott.
  

Mae, Dante, és a kapitány időközben egyik ajtótól a másikig rohantak, és hallgatózva próbáltak meg rájönni, hogy mi lehet mögötte. Végül Dante intett Maenek, és együtt hallgatóztak egy darabig, majd a nő a többiek felé fordult.

• Ez lesz az! - suttogta. - Már megy az árverés. Szólni kellene Griffinnek, hogy küldje az embereket.
  
• Nem csapunk le? - kérdezte Timothy. - Elkaphatnánk a tagokat, aztán...
  
• Nem lenne értelme! Az árverésen a vevők nem személyesen jelennek meg. Képviselő által, vagy számítógépen keresztül teszik meg a liciteket. Az embereink már dolgoznak, szerintem már meg vannak a vásárlók is. De a fegyvereket nem vihetik ki az épületből, ahogy a technológia sem kerülhet fel a világhálóra. És le kell kapcsolnunk Pietro el Bancot, a becses nejével együtt.
  
• Rám gondolt? - kérdezte egy kellemes női hang a terem végéből.
  

Mindannyian odakapták a fejüket, majd engedelmesen ledobták a fegyvereket, és feltették a kezüket. Körbevették őket a terepszínruhások, és egy gyönyörű, hosszú fekete hajú nő lépett oda hozzájuk földet súroló estélyi ruhában.

• Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Eneida el Banco. Üdvözlöm, kapitány! - bólintott oda az alacsony férfinak. - Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell találkoznunk! Reméltem, hogy hallgat a jó szóra, és nem jön el az estélyre!
  
• Én meg remélem, hogy megdöglesz a neved napján – dünnyögte a férfi, mire az egyik őr kegyetlenül hátba vágta.
  
• És maga! - lépett oda Mae elé. - Maga lenne a szuper ügynök? A csoda fegyver? Én nem látok magában semmi különlegest – mérte végig a nőt alaposan.
  
• Honnan tudtak rólunk? - kérdezte Mae, mert egyértelmű volt, hogy várták őket.
  
• Hát... egy kismadár csicseregte! - somolygott a nő, és odafordult az időközben mellé lépő alacsony, öltönyös férfihoz. - Hol van Fiona?
  
• Nem tudom! Elméletileg ezt a bengát akarta kinyírni. De eltűnt – bökött a fejével Timothyra.
  
• Befejeztétek az árverést?
  
• Igen. Mindent eladtunk, a pénz a számlánkon van.
  
• Akkor készítsd a helikoptert, és tűnjünk innen! A bombákat majd a levegőből robbantjuk.
  

Az őrök mögött egy vékony, szemüveges nő lépett elő. Fekete bársony miniruha feszült lapos alakján, tartás nélkül lógó haja, vörösre rúzsozott penge szája, formátlan, vékony lába, és mindenféle hajlatot nélkülöző teste szánalmas látványt nyújtott.

• Pietro! Édesem, készen vagyunk! Most mi legyen?
  

Egyértelmű volt, hogy szerelmes a férfiba, aki a szemét forgatva a plafonra nézett, majd a nőhöz fordult.

• Susanne! Idejönnél, drágám? - nyújtotta a kezét a nő felé, aki mosolyogva odakacsázott hozzá, és meg akarta fogni a felé nyújtott kezet.
  

A férfi felemelte a másik kezében tartott pisztolyt, és egyetlen golyóval fejbe lőtte. A lány zsákként dőlt el, és még holtában is drabálisnak, esetlennek látszott, ahogy két lábát szétvetve a félrecsúszott szemüvege alól a plafonra meredt.

• Te hülye! Ezt meghallják! - csattant fel az estélyi ruhás.
  
• Hú, de elegem volt ebből a randa picsából! - morogta a férfi.
  

Mae a földön fekvő halott lányt nézte, és elöntötte a szánalom. Sejtette, hogy ő volt az az ügynök, akit Griffin nagy reménységnek tartott, és az ügyre állított. A lány viszont szerelmes lett a családfőbe, és minden lépésükről tájékoztatta az el Banco famíliát.

• A többivel mi legyen? - kérdezte az öltönyös férfi. - Zárjuk be őket valahová, azután gyújtsunk rájuk? Úgyis robbantunk.
  
• Szívesebben nyírnám ki őket én magam. Csak meg kellene keresni Fionát, hogy nehogy megsértődjön, amiért kihagyjuk a buliból – válaszolta a felesége.
  
• A kis barátnőjét nyugodtan felejtse el! - javasolta neki Timothy. - Már nemigen fog senkire megsértődni.
  
• Ezt... hogy érti? - fordult a nő a néger felé fenyegetően.
  
• Csak úgy, hogy feldobta a bakancsot – vonta meg a vállát a férfi.
  

A nő néhány másodpercig levegő után kapkodott, majd eszement gyűlölet jelent meg a tekintetében.

• Mit ugatsz, te rohadék feka? - lépett a férfi felé, és az angyali szépségű arc pillanat alatt démonivá vált.
  
• Maga rasszista? Nem szégyenli magát? A barátnője nem volt ennyire válogatós! Simán aláfeküdt bárkinek, bőrszínre való tekintet nélkül!
  

Szándékosan hergelte a nőt, próbálta húzni az időt.

• Nyugi, szívem! Ne hagyd magad felhúzni! - próbálta nyugtatni az öltönyös férfi, de a nő lerázta magáról a simogató kezet.
  
• Te fogd be a pofád! Ti meg menjetek, és keressétek meg Fionát! - utasított két őrt, akik rohanvást engedelmeskedtek.
  
• Nem kell keresni, megmondom hol van! - szólt oda neki mosolyogva Timothy. - Az öltözőben fekszik. De ne aggódjon, nincs egyedül! Két férfi is kísérte a másvilágra.
  
• Ezért megdöglesz! Feldarabollak, és megetetlek a kutyáimmal! - sziszegte a nő az arcába.
  

Az őrök alig fél perc múlva vissza értek, és odabólintottak a nőnek, aki hátralépett, és ráemelte a fegyverét a férfira.
Időközben a folyosón fekete ruhás árnyékok surrantak végig, és észrevétlenül bejutottak a teniszpályára. A padsorok, és a teremben talált tartóoszlopok remek búvóhelyet biztosítottak nekik. A főnök hangtalanul elmutogatta nekik, hogy ki mit csináljon, és lelapulva hallgatta a beszélgetést. Amikor érezte, hogy egy erőteljesen csokiillatú, meleg test simul hozzá, dühösen fordult oldalra, azután döbbenten nézte a mellette lapuló terepszínruhás lány.

• Helló! - súgta oda neki mosolyogva Cherrie.
  

A férfi nem köszönt vissza, hanem zavartan körülnézett.

• Maga ki a rossebb? - kérdezte végül a lánytól.
  
• Én? Ja, én nem vagyok senki! Csak a tesóimért jöttem! - bökött a fejével a négerek felé, majd megmerevedett, amikor a fekete hajú nő ráemelte a fegyvert a bátyjára.
  

Szinte nem is gondolkodott, önkéntelen mozdulattal hajította el a kést, ami a nő vállát találta telibe.

• Basszus! Mellé! - rúgott az egyik székbe, majd visítva, csukafejessel ugrott a padsorok mögé, mert az összes őr őt kezdte lőni.
  

Kitört a káosz. A fekete ruhások egyszerre támadtak, miközben Timothyék sem tétlenkedtek. Cherrie a lövésektől talpig pánikban csak arra koncentrált, hogy kijusson a teremből, ahogy az öltönyös férfi is, aki a feleségét igyekezett menteni. A nő sikoltozva fogta a vállát, a kés a vállízületeit nyeste ketté, iszonyú kínt okozva minden egyes mozdulatnál, a férje viszont vadul ráncigálta maga után. Végül sikerült nekik elvergődni az ajtóig, és némi fáziskéséssel a lány is utánuk rohant. A vérnyomokat követve eljutott egy lépcsőházig, ahol a vércsík felfelé vezetett. Gondolkodás nélkül szaladt felfelé, majd kivágtatott a lépcsőház ajtaján, és döbbenten torpant meg a ház tetején lévő leszállópálya látványára.

• Ez... baromira magasan van – motyogta maga elé, és hátával a falhoz simult.
  
• Mire vár? Állítsa meg őket! - próbálta meg túlharsogni a helikopter rotorjának a zaját az időközben szintén a tetőre érő kapitány.
  
• Áh, szerintem hagyjuk! Hagy menjenek! - legyintett nagyvonalúan a lány még mindig a falhoz lapulva.
  

A köpcös férfi elképedve nézte néhány pillanatig, majd megindult a felszállásra készülődő gép felé. A fegyverét maga elé tartva küzdött a légellenállás keltette léghullámokkal, és ráfogta a pilótára, azonban az utasfülkéből előbb lőttek, minthogy meghúzhatta volna a ravaszt. A férfi hátrapördülve a földre zuhant.
Cherrie ijedten tapasztotta a fülére a kezeit, egyrészt a helikopter zajától, másrészt a lövések csattanására gyomorideget kapott, és érezte, ahogy másodjára is elönti a pánikroham. Mintegy ködön keresztül érzékelte, ahogy a lépcsőház ajtaján kiront Mae, és szintén rohanvást megindul a gép felé. A nő után vetette magát, és a földre döntötte. Éppen idejében, mert a fejük felett elszáguldó golyók felszántották a betont, és csaknem telibe kapták az ajtón éppen kirobogó Timothyt, aki rémülten dobta magát melléjük.

• Meg kell állítanunk! - fordult oda hozzá Mae még félig a lány alatt fekve, és a férfi bólintott.
  

Cherrienek elszorult a torka látva a közöttük lévő vélt kapcsot. Elkeseredésében felugrott, és a lövésekről már tudomást sem véve elindult a lépcsőház felé, hogy lemenjen. A lépcsőház fala mellett egy köteg vastag lánckötél feküdt vaskampóval a végén. Odalépett, megragadta a nehéz kampót, és amilyen erővel csak tudta felhajította a talajtól egy-két méterre már eltávolodott gép felé. A láncot fülsiketítő zajjal, pillanat alatt feltekerte a rotor, és a helikopter oldalára dőlve a parkoló autók közé zuhant, ahol még egy darabig forgó rotorral vergődött, miközben hatalmas pusztítást végzett maga körül. Mae és Timothy egymás mellett állva elképedve nézték a lezuhanó gépet, illetve a luxusautókban keletkezett kárt.

• Tessék! Megállítottam! - morogta a lány, és magában szomorúan megállapította, hogy a pezsgőszínű estélyi ruhában pompázó nő remek látványt nyújt a kidolgozott testű, öltönyben feszítő bátyja mellett.
  

Lebaktatott a lépcsőn, majd egyszerűen kisétált a kapun, és lehajtott fejjel elindult az országúton a város felé. Az első útjába akadó benzinkútnál vett egy üveg rumot, aminek a felét egyből meg is itta, majd tovább sétált. Nagyjából ez volt az utolsó emléke arról a napról.
Mae hátrafordulva a lányt kereste a tekintetével.

• Hová lett Cherrie? - kérdezte Timothyra nézve.
  
• Nem tudom. Ma egész nap tiszta bolond! Azt hiszi, hogy a háta mögött kavarunk! - válaszolta a férfi. - Meg kellene keresni, mielőtt valami hülyeséget csinál! Kibelezett egy csomó embert. Ez nemigen jellemző rá!
  
• Honnan vette ezt a baromságot? - csattant fel dühösen a nő, és a teniszpályára vágtatott abban a hiszemben, hogy ott találja a lányt.
  

A teremben viszont csak a kajak részeg Danielt találta néhány üveg elfogyasztott pezsgő társaságában, erősen dülöngélve.

• Ha hozzám mersz nyúlni... Hozzám ne merj nyúlni! - tántorgott előtte a férfi.
  
• Danny, csont részeg vagy! Gyere, kiviszlek Hugóhoz! - nyúlt a keze után a nő.
  
• Ne érj hozzám! - visította a férfi félrelökve a nő kezét. - Gusztustalan vagy! Egész este fogdostál, meg nyomultál! Pfuj!
  
• Dehogyis! Én csak...
  
• Ha hozzám érsz, hányni fogok! - fenyegetőzött a férfi, majd öklendezve fordult egy oszlop felé.
  
• Asszem' te mindenképpen fogsz! - summázta a nő fancsali képpel.
  

Végül Dante határozott fellépésére volt szükség, hogy a megviselt férfit kicipeljék a bálteremben toporgó festőhöz, aki lelkesen vette a szárnyai alá.
Mae igyekezett elvegyülni a vendégseregben, és megadóan tűrte, hogy a helyszínre érkező kommandósok tessék-lássék átkutassák, majd megadott néhány kamu adatot magáról. Végül elengedték őket, és beültek a limuzinba. Kisvártatva Griffin vágta be magát melléjük, és vigyorogva végignézett rajtuk.

• Ez hatalmas volt! Ekkora anyagi kárt szerintem még nem sokaknak sikerült okozni. A parkolóban álló összes autó megrongálódott! A tulajok pereskedni akarnak, a tábornok meg gyilkolni!
  
• Hát pereljék az el Banco famíliát. Elvégre ők estek a járgányokra! - javasolta Mae..."